Toll & Hamutál, "A szó elszáll, a szívás megmarad!"

Ebenguba

Gyors vers

...Egy patakról

2016. október 17. - Eberon

E poszt mindössze egy rövid, véletlen rigmust foglal magába. Első sorban a versek kedvelőinek (ki másnak?) szánom. Most az egyszer még a vizuális illusztrációt is mellőzöm, mindenki kénytelen lesz elképzelni a saját patakját, őzét és tündérét.

 

Szomjas őzek gyülekeztek

kora őszi reggelen.

Szomjuk oltva, fejet hajtva

ittak, olyan védtelen.

Harmat nyárkönny kis csuprokba

csorgott - nem rest -, éjjel.

Csillag látta meg titkukat,

lopott csók, holdfénnyel.

 

Elmúlt a nap. Sorakoztak,

jöttek sorra újak.

Őzt nem látott a kis patak.

Fagyos szelek fújtak.

Télbe fagyott akkor és ott,

lopott őszi pillanat.

Deres emlék hóval fedte,

s vize majdnem kiapadt.

 

Zsenge tavasz fénylényei

táncoltak egy hajnalon.

Langyos szellő, vidám ének

 futott végig patakon.

Karcsú tündér megszomjazott,

vége nincsen táncban.

Puha lábát megáztatta

szerelemforrásban.

 

Megeredt ott, akkor a víz

csengően, kacagva.

Kacagása messze futott (az időben)

kortalan, szép korokba.

A bejegyzés trackback címe:

https://ebenguba.blog.hu/api/trackback/id/tr7611815749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.