Toll & Hamutál, "A szó elszáll, a szívás megmarad!"

Ebenguba

Hirtelen jött dalszöveg

(A nyár záróakkrodjára)

2017. szeptember 25. - Eberon

Búcsú

 

Régi érzés föltámadott,

Jött vihar, kis-értés.

Szőlőkben szült bölcsességet

Elfeledett dicsérés.

 

Halak úsztak állóvízben.

Földre leszórt csillagpor.

Mámorkádban megfürödve

Csókod loptam éjfélkor.

 

Elválásunk órájától

Lelkem érzi illatod.

Szagoljunk hát múltba rúgva

Két csepp tiszta harmatot!

 

Hullott az ég keserűen,

Mert eljött a zord hajnal.

Emlék maradt, ihletet szült

a reggeli madárdallal.

 

Napfény bukkan, rávilágít

A tovatűnt tegnapra.

Éltem egy sort, istenített

A világnak egy papja.

 

Kakasszólam váltja sorban

Tücsök cirip éneket.

Emlékszem rá, mikor kezem

Az öledbe tévedett.

 

Pajkos hold is elfordult

Boldogságunk óráján.

Magánhangzót vetett a szó,

Esős estnek oltárán.

 

Csurrant-cseppent keserű íz

A mézédes harmaton.

Boldog voltam bánatosan,

Őszintén. Nem tagadom.

 

Elválásunk órájában

Lelkem érzi illatod.

Szagoljunk hát múltba rúgva

Két csepp tiszta harmatot!

 

Tudom jól, majd látjuk egymást

Meztelen, zöld réteken.

S nevetünk majd, kesergünk majd,

Az együtt átélt perceken.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ebenguba.blog.hu/api/trackback/id/tr1712894890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.