Toll & Hamutál, "A szó elszáll, a szívás megmarad!"

Ebenguba

Újabb vers egy nőszemélyről

2017. október 07. - Eberon

Nemrégiben egy irodalomhoz ténylegesen értő egyénnel volt szerencsém sörözni. Ezzel egy időben az írásról csevegni. Eszmefuttatásunk azon témakörök összeszedéséről szólt, melyeket a múltbéli nagyok, és kicsik is vesézgettek, filozofáltak róluk, esetleg borozás közben szóba került, majd valamiféle iromány született belőlük. 

A témák számosságát látva csalódtunk. Majd mikor jobban górcső alá vettük őket rájöttünk, hogy az emberiség a mai napig nem tudott e tárgykörökre vonatkozó kielégítő kutatómunkát végezni. Tán ezért is kerülnek elő minden korban, minden formában, a végükön pedig ott kanyarog a kérdőjel kampója bele akadva az előtte lévő kérdőszócskába: "miért".

Mik e témakörök, melyek az ihletettség folyamatos és kiapaszthatatlan kútjaként működnek, mióta ember az ember? Íme:

(Figyelem a lista nem biztos, hogy teljes!)

- Isten: van-e, nincs-e, és miért.

- Szerelem, vonzalom: és az ezeket követő rengeteg pozitív, és negatív emóció.

- Alkohol, ivás, kocsma, részegség. (Nem kommentálom.)

- Különböző eszmei irányzatok, politika: velük, vagy ellenük. Lényeg: így is, úgy is róluk szól.

- Egyéb: idetartozik az a görög is, akinek a nevét azért nem jegyeztem meg, mert haragomat magára vonta azzal, hogy a Pí számnak minden tizedeséről egy a számnak megfelelő sorú versszakos verset írt. Ő így volt művész a maga korában. 

Jómagam a 3.14 helyett ismét egy lányról fogok énekelni.

...a matematikusok bánatára.

Címet még nem adtam neki, de már tudom is, hogy mi lesz:

 

Nem 3.14

 

Égő fények, rátok nézek.

Tán szerelmet megidéztek,

Zörgő lombos tavaszon.

Egy városi lány megigézett.

Tekintete velem végzett.

Nyüzsgő pesti körúton.

 

Megcsodáltam.

Ő is.  Láttam!

Szemünk, akkor egybe forrt.

Éji kocsma.

Akkor, s ott

A Csend

Az ölébe sodort.

 

Megszereltük a szerelmet.

Ástunk magunknak egy vermet.

Mély tükre volt öröknek.

Ágyban a vágy

puha volt, lágy.

Szél harangok csörögtek.

 

Komponálta

Egy zöld bálna.

A mély suttogó éneket.

Soha többet, nem volt eddig

Ennyire jó még

neked.

 

Hogy is mondtam?

Hiányoltam akkor,

Hogy ott velem vagy.

Szerelmünknek

Szalmalángja

Nem volt soká nagyon nagy.

 

Illant akkor

Pille szárnyon

Roskatag, ringó kéj-szeszély.

Önmagunknak

ásott verem,

Nem volt tovább elég mély.

 

Utunk elvált.

Párhuzama

Végtelenben összeér.

Nem volt köztünk

Az nap végig,

Sem az idő, sem a tér.

A bejegyzés trackback címe:

https://ebenguba.blog.hu/api/trackback/id/tr8612937081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.