Üvölts, ha fáj!
Ordítsd kínod,
A világ úgy is süket.
Elfér majd a könyvlapok közt,
Még egy döglött üzenet.
Hagyd a magányt!
Hagyd a mámort!
Visíts, mint kit kínoznak.
Nem veszik fel, nem figyelnek,
Süket, üres műholdak.
Üvölts büszkén!
Üvölts, rajta!
Sírd bele a fájdalomba,
Az elhalott perceket.
Átkozd mélyre, két méterre,
A naiv, néma lelkeket.
Kiálts!
Ki lát?
Vakok közt vagy.
Nem érdekled kutyát sem!
Prédikálhatsz bolondoknak,
Basszus…
Írni sincs kedvem!
