Egy régebbi mindig ez van. Elfelejtettem föltenni. Van ilyen!     Mindig ez van. Tűzbe dobott patkányként visít a szív. A lélek, egy nő szénbányájában robotol, Aranyláncra kötve. Csak az ostor simogatja. Ez éhbére, és minden jussa.   Kék tüzű szem Ad olykor ciánkapszulát a…

   Mindig ez van. Csalódom egy csöppet. Hiába hiszem, hibám Nem követem el többet. De nem is mindig enyém a tévedés. Máskor, máshol egy pillanatnyi kétkedés, És vége. Aztán csak bámulom szívem, Hideg lánggal égve A gázrezsón. Sótlanul hagyta ott a szakácsnő. Valahol eltévedt a konyhában.