Üvölts, ha fáj! Ordítsd kínod, A világ úgy is süket. Elfér majd a könyvlapok közt, Még egy döglött üzenet.   Hagyd a magányt! Hagyd a mámort! Visíts, mint kit kínoznak. Nem veszik fel, nem figyelnek, Süket, üres műholdak.   Üvölts büszkén! Üvölts, rajta! Sírd bele a fájdalomba, Az…

Egy régebbi mindig ez van. Elfelejtettem föltenni. Van ilyen!     Mindig ez van. Tűzbe dobott patkányként visít a szív. A lélek, egy nő szénbányájában robotol, Aranyláncra kötve. Csak az ostor simogatja. Ez éhbére, és minden jussa.   Kék tüzű szem Ad olykor ciánkapszulát a…

  Mindig ez van. A fáradt arany, Meg a halódó zöld násza. A fehér dér jötte, A langyos napok távozása. Nem terem már föld sem Hullámzó búzát. A rigó többé nem énekli, Hajnali víg blues-át. Vadludaktól hangossá vált Esti ködnek leple. Napfénytelen közönyösség Szívünket ellepte. De ott…

1. verzió Mindig ez van. Hogy nincsen semmi se. A semmi meg mindennek csalfa hitvese. Kiáltást lop párja suttogó ajkára. Hűtlen fejét ölében álomba dajkálja.  Fák közé rejt árnyékot, Levegőt a szélbe. Hamisan duruzsol a madarak fülébe. Emlékszik jól, szerelmes mindenbe. De nem érdemli, s…

   Mindig ez van. Csalódom egy csöppet. Hiába hiszem, hibám Nem követem el többet. De nem is mindig enyém a tévedés. Máskor, máshol egy pillanatnyi kétkedés, És vége. Aztán csak bámulom szívem, Hideg lánggal égve A gázrezsón. Sótlanul hagyta ott a szakácsnő. Valahol eltévedt a konyhában.

1. verzió Mindig ez van. Semmire sincs idő. Pihenés talajából undokul kinő Egy feladat gomba. Nyálkás, büdös és ronda. Szaga betölti a szobát. Ellopja a semmittevés kényelmes perceit. Rosszul hangolt kabócaként zajong, meg serceg itt A szobában. Hová szabadidőm is zártam miatta. Most…

  Mindig ez van. Nem szelel az ihlet valaga. Volt ez, lesz ez, máshogy majd valaha? Szaval-e valamit életnek szele? Vagy az ihlet, az istenek segg-lehelete?