1. verzió

Mindig ez van.

Hogy nincsen semmi se.

A semmi meg mindennek csalfa hitvese.

Kiáltást lop párja suttogó ajkára.

Hűtlen fejét ölében álomba dajkálja.

 Fák közé rejt árnyékot,

Levegőt a szélbe.

Hamisan duruzsol a madarak fülébe.

Emlékszik jól, szerelmes mindenbe.

De nem érdemli, s tudja,

Nem lesz jó soha se.

Hiába,

Vannak olyan párok,

Kik külön jók igazán.

 2. verzió

 

Mindig ez van.

Meg azt' nincsen semmi se.

Szótlan száj nyel szavakat.

Nem jön a vers, se mese.

Eseménytelen szenved

Süket hallgatóság.

Ha hallanák se értenék,

Egy bölcs ember szavát.

3. verzió 

Mindig ez van.

Hogy nincs mégsem semmi se.

Szegény író ha néma,

Tényleg nincs semmije.

Szavai forintja, papírja hitele.

Kocsmafán nem nő így

Borának gyümölcse.