Talán már említettem valahol, ritkán dolgozom megrendelésre. Előbbi állítás a novellákra igaz. Versre még inkább. Olvassátok hát első, rendelésre készült versem. Egy szerelmes, szituációs vers. (Igen már megint a szerelem! Gondolom ti is kezditek már unni, hát még én!)

A szituáció a következő: két fiatal szerető. Az egyikük haldoklik. Menthetetlenül, véglegesen. Egy alkoholgőzös estén beszélgettem velük. Láttam az egymás iránti érzéseik tisztaságát. Egyikük kérte írjak erről. Röpke féléves késéssel ez meg is történt. 

Figyelem, az alábbi írás nyomokban életközeliséget tartalmaz!

Az eljövetel

Az óra kíméletlenül ketyegett.

Tolvaj idő sorra szedte fel, a földre dobált másodperceket.

Súlya lett a létnek.

Térd rogyasztó, vasköpenyt terített vállamra egy gonosz kéz.

Mond élet miért?

Miért találtam meg, ha el kell vesztenem?

Nehéz kopogás odvas, lármafa ajtón.

Visítva nyílik.

Ő is féli beereszteni kéretlen vendégem.

Számok a körben, gonosz táncot lejtenek az elmúlás nótájára.

Élvezik kétségbeesésem.

Elsül a kezemben tartott pisztoly.

Fülzúgást hagy csak maga után, de az alak meg sem torpan.

Bumm! Bumm! - dühöng a fegyver.

Ólmát mind az alakra köpi.

 Hiába.

Még csak meg sem csuklik a lába.

Elé állok, bár tudom hasztalan.

"Vigyél engem, de őt ne bántsd!" - ordítom.

Meg sem hallja.

Átgázol rajtam, mint ha ott sem lennék.

A padló is félve nyögi lépteinek nehezét.

Belemarkolok ében hajába.

Mint ha a sarki szelet akarnám ujjaim közé zárni, hogy megfojtsam.

Tehetetlenségem a téboly lángjai nyaldossák.

Üvöltve tépném hajam, verném fejem a falba,

Nem, nem, nem!

Nem történhet meg!

Reszkető bútorok fordítanak hátat a jelenetnek.

"Bármit, kérj bármit, s megteszem!

Csak kérlek, őt hagyd meg nekem!"

Meg sem hallja.

Kedvesemre nézek.

Arcán nyugalom, szemében béke.

Lepergett már előtte minden szép emléke.

Megragadom kezét, szememmel falom fel alakját,

Hogy emléke örökké bennem legyen.

Égjen beje agyamba szépsége minden részlete.

Penge szeli ketté az utolsó percet.

Dolga végeztével távozik az alak,

S az idő...

Az idő közönyösen tovább halad.