Búcsú
Régi érzés föltámadott,
Jött vihar, kis-értés.
Szőlőkben szült bölcsességet
Elfeledett dicsérés.
Halak úsztak állóvízben.
Földre leszórt csillagpor.
Mámorkádban megfürödve
Csókod loptam éjfélkor.
Elválásunk órájától
Lelkem érzi illatod.
Szagoljunk hát múltba rúgva
Két csepp tiszta harmatot!
Hullott az ég keserűen,
Mert eljött a zord hajnal.
Emlék maradt, ihletet szült
a reggeli madárdallal.
Napfény bukkan, rávilágít
A tovatűnt tegnapra.
Éltem egy sort, istenített
A világnak egy papja.
Kakasszólam váltja sorban
Tücsök cirip éneket.
Emlékszem rá, mikor kezem
Az öledbe tévedett.
Pajkos hold is elfordult
Boldogságunk óráján.
Magánhangzót vetett a szó,
Esős estnek oltárán.
Csurrant-cseppent keserű íz
A mézédes harmaton.
Boldog voltam bánatosan,
Őszintén. Nem tagadom.
Elválásunk órájában
Lelkem érzi illatod.
Szagoljunk hát múltba rúgva
Két csepp tiszta harmatot!
Tudom jól, majd látjuk egymást
Meztelen, zöld réteken.
S nevetünk majd, kesergünk majd,
Az együtt átélt perceken.
