Még mindig a (z)űrben

(A képen látható reklám nem fizetett hirdetés! Bár a blog adminisztrátora szereti a sört, ivásáért pénzt még soha sem kapott. Annak érdekében, hogy ez másképp legyen, szerkesztőségünk mindent elkövetetett, elkövet és a továbbiakban IS el fog követni!)

- Túúúú! - zúgott a műszak végét jelző sziréna hang. A "301/"-es vezetéknevű bányászbrigád huszonhat óra munka, két baleset, és nagyjából tizenhat tonna kitermelt vízjéggel zárta a napot. Fenti időtartam, a múlt emberének (azaz a kedves olvasónak) elsőre talán kicsit túlzásnak tűnhet, ám az EZ-3KYL nevű üstökös bányászainak, ez a hétvégi beosztása volt.

Persze, huszonhat órányi kemény fizikai munkát önállóan, még e kor emberei sem lettek volna képesek elvégezni. Dehogy is! Erre valók a dicső kutatók, nagyszerű agyszüleményei, az éberség stimuláló szerek és a bionikus beültetések. Utóbbiaktól a bányászok tulajdonképpen, már kiborgnak számítottak. Testsúlyuk háromszorosát voltak képesek, órákon át cipelni, nagyjából 30 km/h-s sétatempóban. Reflexeik a mai ember kétszeresének feleltek meg. Mindezek ellenére, saját korukban csupán csökevényes lajhároknak, mech.-evolúciós zsákutcának számítottak, főleg őreikhez képest. (Az ő paramétereik, a bányászokéinak hatványaival rendelkeztek.)

- Minden szolga, tizenkét órán belül jelentkezzen chip olvasásra! - hallatszott a hangszórókból a szenvtelen, női (robot)hang "Micike". A valódi nevét senki nem ismerte, azt sem tudták ki a fene lehetett ez a közönyös némber, de egymás között a bányászok, az egyik reklámban elhangzott márkanév után keresztelték el így. Mivel a hirdetett termék roppant silány minőségű volt és mindenki utálta, így evidens volt hogy Micikét, Micikének nevezzék.

- Hé huszonhármas, - szegődött hősünk mellé egy társa, aki valószínűleg nem a negyvenkilences nevet kapta volna anyjától, ha a tiszteletre méltó hölgy helyett, nem a Konglomeráció által kirendelt biztos dönt erről (is) - hallottad a pletykát? 

- Lázadás készül. - morogta a megszólított, oly közönyös hangon, amit talán még Micike is megirigyelt volna.

- Bizony! - bólogatott a negyvenkilences - És most sikeres lesz, erre mérget vehetsz! Ezúttal nekünk is csatlakoznunk kéne! - közölte miközben szokásához híven, balkezének mutatóujja segítségével, és precíz mozdulatokkal túrta az orrát. Ez nála a meditáció egy igen mély fajtája volt. Szinte minden helyzetben képes lett volna rá, ám sokszor a körülmények áldozata, (sőt mártírjaként) nem tehette. E körülményeknek neve is volt: a szkafander sisakja, melyet általában a "kinti munkálatok" alatt voltak kénytelenek viselni, elkerülendő a fulladásos halált. A negyvenkilences becsületére legyen mondva, ilyenkor is - mondhatni reflex szerűen - próbálkozott. Álmatag arccal emelte fent említett végtag, imént megnevezett részét, egészen a sisak védőüvegéig. Majd mikor, a kecsesnek nem nevezhető kacsó és az üveg találkoztak, az ujj megadóan a törzs mellé hanyatlott vissza.

- Már mondtam, ilyen hülyeségekkel ne zaklass! - mondta a huszonhármas - Mindig ugyan az a vége, s ha csak a leghalványabb szándékot is felfedezik benned, te is hamar odakinn találhatod magad! - mutatott a létesítmény ablakán keresztül, a nagy büdös semmibe.

- Néhány órán belül sor kerül rá, még a chip olvasás előtt! - folytatta társa győzködését, és az orrtúrást a negyvenkilences.

A chip olvasás, mely eddigre - a negyvenkilences szaglószervéhez hasonlóan -, már bizonyára felpiszkálta az olvasó fantáziáját, a következőket takarta: a bányászok fejében, tarkó tájt egy elektronikus gondolatrögzítő eszköz volt beültetve, tíz a huszonnegyediken terabyte-nyi tárhellyel. Ez elegendő volt hozzá, hogy egy egész héten át, az "egyedek" minden gondolatát rögzítse. Philisonyx napon (az egykori, primitívebb emberi kultúrák, a hét e napját a vasárnap névvel illették) e chip-et, a megfelelő technika segítségével leolvasták. Aki pedig valami oda nem illőt forgatott a fejében, arról a Konglomeráció hatóságai, a megfelelő eljárás keretei között gondoskodtak.

Az ilyen törődő szeretetnek köszönhetően, az EZ-3KYL nevű üstökösnek - a Szaturnuszhoz hasonlóan - külön kis gyűrűje alakult ki. E gyűrűt azonban, korábban élő organizmusok alkották. (Nem pedig kő és sziklatörmelék.)

Persze a huszonhármashoz és a negyvenkilenceshez hasonló vén rókák, már rég rájöttek, hogy bírják kijátszani az ellenőrzést. A szomorú azonban az volt, hogy erről nem beszélhettek senkinek. Ha ugyanis így tesznek, az illető gondolataiban, azaz a chip-jén jelen lesz, ez az egy hét alatt el nem sajátítható trükk, és akkor nem csak a tudás gazdáját, de annak tanítóját is a gyűrű alkotóelemeiként könyvelik majd el.

E módszert már a korábbi, primitívebb kultúrák is ismerték. Az akkori neve meditáció volt. A mai neve, orrtúrás és közöny.

A lényeg, hogy a chipolvasáskor megjelenő adatok egyszerre ne tartalmazzanak gondolatokat és érzelmeket. Külön-külön a kettő ugyanis nem hagyott mély nyomot, az efféle (olcsó) elmekontrolláló módszer alkalmazásakor. A Konglomeráció dicső tudósai ugyanis anno úgy gondolták, hogy a veszélyes gondolatokhoz, minden esetben egy intenzív emóció is társul, vagy épp fordítva.

Művünktől kicsit eltérve, tegyünk egy próbát az olvasóval: szerelem, eső, anya.

Akinek e szavak olvastán bármilyen kép, vagy érzés jelent meg a fejében (vagy akár egy gyors asszociáció), azt a Konglomeráció dicső tudósai megfogták. A chip rögzítette az adatokat. Gyakorolj kedves olvasó, mert teljesen nem zárható ki, hogy e technika ne váljon a javadra egyszer!

Persze nagyobb a valószínűsége annak hogy nem, kell majd alkalmaznod, de minden megtörténhet!

 Newton fejének felszínét, és annak a területnek a nagyságát figyelembe véve, ahova az alma még eshetett volna, nagyobb  volt a valószínűsége hogy nem púppal a fején, hanem almával a hasában tér haza a faalatti lustálkodásából! 

Ugyanígy az agychipek is a jövőbéli felfedezések listáján lehetnek. Ezúttal a kiváltó ok azonban nem az alma - mely mellesleg tönkre tette Ádám és Éva karrierjét és viszonyát is -, hanem a tök lesz! Vessük hát el meg mindahányan csak vagyunk!

Az almáról, tökről és a két bányászról való értekezést hamarosan folytatjuk!  

Addig is, hogy bányászaink termelését fokozzuk, egy az író egy kellemes muzsikával zárja bejegyzését: