1. verzió

Mindig ez van.

Semmire sincs idő.

Pihenés talajából undokul kinő

Egy feladat gomba.

Nyálkás, büdös és ronda.

Szaga betölti a szobát.

Ellopja a semmittevés kényelmes perceit.

Rosszul hangolt kabócaként zajong, meg serceg itt

A szobában.

Hová szabadidőm is zártam miatta.

Most vihetem a pajta mögé agyonlőni,

Az egész semmit tevés öreg testét.

2. verzió

Mindig ez van.

Elszöknek a percek.

Kifutnak éjjel a nyitott pajtából.

Időnek papírján töltőtoll serceg,

Kaparja a történelmet

Az ég jóvoltából.

Vagy nem voltából.

Ki tudja. 

Lényeg, mikor kéne

Nem halad semmi sehova.

Máskor mikor állni kéne

Az óra kilopja

Zsebemből az időt.