Következő szerzeményemet inkább könnyed dalszövegként tartom életképesnek, mint sem versként. Lehet egyesek ezzel vitatkoznának, még mások egyetértenének. Megint mások pedig csak legyintenek az efféle fölösleges szócséplésre, s egyből rátérnek a lényegre. Nekik van igazuk!
Befőtt
Avagy mit tegyünk (el) a zimankó ellen
Jönnek a hűvös hónapok, így bespájzolnék belőled.
Kell valaki, aki felmelegít. Remélem ezt te is megérted.
Lombhullás, zúzmara, kakaó.
Az ágyból nézni volna jó
Valami tévét, fekve melletted.
Csoki kocka, utolsó. Megetted.
Ahogy a hajad őszifény koszorú,
Az avarban nincs semmi szomorú.
A hideg íz, mikor édes lesz
Leheleted melegítő rózsaszesz.
Jönnek a hűvös hónapok, egyedül állni nem tudnék.
Amióta láttalak azóta, nincsen rajtam kézifék.
Séta és erdő ki-rándulás.
Szépen, és jón való ámulás.
Nevetésed csorba villanása,
Orrodnak a ráncolása.
Szeretőm, meg múzsám lennél-e?
Kiért pokolba mennék le.
Lehoznék napot és csillagot.
Meg műholdat, hetet-hatot.
Jönnek a hűvös hónapok, fagyos őszi jégesők.
Ígérem hogy, nem leszünk, héja nászos szeretők.
Volt már úgy, hogy lett, majd mégse.
Volt már többször is csúnya vége.
Volt úgy hogy nem, aztán megint.
Az író erre már csak legyint.
Volt az, hogy lesz. Aztán nem lett.
Volt, hogy ástunk a mának vermet.
Volt és nem lesz, lett légyen se.
A valószínűk komponense.
Világ, Tejút, és csillagok
Meg műhódolók, vagy valók.
Lehoznék érted egy napot.
Meg műholdat, hetet-hatot.