Mindig ez van.

A fáradt arany,

Meg a halódó zöld násza.

A fehér dér jötte,

A langyos napok távozása.

Nem terem már föld sem

Hullámzó búzát.

A rigó többé nem énekli,

Hajnali víg blues-át.

Vadludaktól hangossá vált

Esti ködnek leple.

Napfénytelen közönyösség

Szívünket ellepte.

De ott szunnyad az avar alatt

Új tavasz ígérete.

Hideg hátán forró nyárnak,

Győztes madáréneke.

Hiszem, adhat még valamit  

Az öreg, fagyott kéz is.

Szerelem van télszem mögött,

Bármily zordan néz is.