Régóta érlelődik bennem egy hosszabb hangvételű írás, melynek témája a tömeg- és gyalogos közlekedés. Igyekszem majd konstruktívan kritizálni, valamint leszögezni: tapasztalatokat osztok meg. Ezen experimentumokat a főváros utcáin, illetve a tömegközlekedésen gyűjtöttem, nyolc évnyi intenzív futárkodás közepette. Ez átlag napi három órát jelent utcán, vonaton és BKV-n. Bátran kijelenthetem tehát, hogy az írás, után ez a második leggyakrabban űzött tevékenységem.

Bevezetés képen egy oktatási reformmal kezdeném: Ha rajtam múlna, az iskolákban nem a testnevelés állna a fő helyen heti hét órában. Egy fenét! Új tantárggyal színesíteném a palettát, mely - sok másikkal ellentétben - hasznos és életre nevelő. Ez pedig a Közlekedés ismeretek és empátia ® tantárgy. (Természetesen sok egyéb reformötletem is van. Ezek között előkelő helyen szerepel a pofon, mint hiperaktivitás és figyelemzavar kezelési gyógymód, valamint általános fegyelmezési módszer. Ugyanezzel a (kéz)lendülettel a törvényhozók gyerekek közé zárása, egy legalább hét napos, negyven fős osztály kirándultatása keretében. Csak hogy a gyakorlatban is megtapasztalják azt, amiről elméletben már oly sokat tudnak.) 

Na de térjünk vissza a Közlekedés ismeretek és empátia ® tantárgyra. (® itt hangutánzást is jelent. Egyfajta diadalmas "Rrrr!". Jelentése: Én is adtam valamit az emberiség számára.) A jogosítványhoz hasonlóan, bizonyos időközönként - mondjuk hétévente -, ebből is mindenki köteles lenne újra vizsgázni. Aki pedig elbukik azt pénzbírsággal és folyamatos vizsgaismétléssel büntetnék. 

Mi lenne a tananyag?

Köszönöm a kérdést!

Rengeteg tipikus példám van rá. Lássuk is a rövid terjedelmű, ám velős tartalmú tankönyv első leckéjét:

Az utcára való kilépés kapualjból, lépcsőházból, vagy boltból

Ugye ilyenkor a legtöbb ember  akár az eszterlánci cérna, csak úgy kifordul. Ha pedig ne adj' Isten jön egy biciklis, (persze a járdán hol máshol, de erről majd később...) már is kész a baleset. E leckénél - és általában a legtöbbnél - egyetlen rövid felszólítás lenne a megtanulandó. Ezt követné a gy.k. (gy.k.: gyengébbek kedvéért) a részletesebb kifejtés, képi illusztráció, valamint hang és mozgóképi prezentáció.

Jelen esetben az egyszerű felszólítás a következő lenne: ELŐTTE NÉZZ SZÉT!!!

Ezt követné a részletes kifejtés: jobbról balra, vagy balról jobbra ez rád van bízva, hisz mint a matematikában nem egyszer, itt is több úton lehet eljutni a jó eredményhez. (Bár az EU normák, a jobbról való balra "előtteszétnézést" írják elő.) Ezek után - fakultatív keretek között - lehet, fel-le is nézni a galambtrágya támadást és a kutyagumikat elkerülendő. Sőt akár "körül" is lehet, ahogyan azt Gálvölgyi teszi, a népszerű Csinibaba c. filmben.

Egy a lényeg - the point ahogy az angol mondja -, ne hirtelen és teljes testtel vesd magad a járdára, akár a pityókás gazda a kukoricamagot!

Ha az elme pallérozásához ez sem elég, következik az oktatófilm!

Ez a műfajra jellemző, realitástól nagyon messze álló, túldramatizált hangvételével mutatná be, milyen csonkításos vagy épp halálos kimenetelű balesetek történnek, ha a a körülnézést elmulasztjuk.

"A gyanútlan Pistike csak egy nyalókáért indult a szomszédos közértbe, nem is sejtvén hogy e naptól az ibolyát, csak a gyökerén keresztül tudja majd szaglászni, mint parki uszkárok egymás sejhaját." - hangzana a mély és baljós hangú kommentár. (Mondjuk Hollósi Frigyes alias magyar Darth Vader személyében.)

(Gondolom senkinek sem kell bemutatni a régi VHS-ekről és DVD-kről jól ismert  "A KALÓZKODÁS BŰN" jeligéjű rövid tájékoztató filmet. Vagy épp az Amerikában terjedő - "HA ELSZÍVSZ EGY FÜVES CIGIT, TERRORISTA LESZEL" -, címhez hasonló isteni kinyilatkoztatásokkal fűzerezett, intő videót.) Ilyen kaliberrel operálna a mi nevelő célzatú (horror)filmünk is. 

A "nagyon gyengébbek" kedvéért pedig - ha ez sem volt elég -, következne a tantárgy kabalája: Közlekedés Karesz a mókás, de hirtelen haragú, boxkesztyűs kenguru. Karcsi elmés - rímeket nyomokban sem tartalmazó -, propaganda rigmusokkal zárná az órát. Hasonló színvonalon, mint a South Park rajzfilm sorozatban szereplő, Pityu a szexuális zaklatás P-anda.    

Egyéb a tankönyvben következő, de sokak által nem tudott leckék:

- Hogyan ne foglaljuk el az egész járdát, ha kettesben andalgunk párunkkal?

- Hogyan dohányozzunk egy szórakozó hely előtt úgy, hogy mások közlekedését ne zavarjuk? (Bevallom ez esetenként nekem se megy.)

- Néha nézzünk hátra, mert attól hogy mi ráérünk bámészkodni, még valakinek biztos van dolga valahol!

- Hogyan éljünk túl egy napot gyalogosan, ha nem tudunk elszakadni az okostelefonunk vonzó fényétől?

És ez még csak a kezdet!

A tankönyv külön fejezeteket szánna a kerékpározóknak, akik hol gyalogosnak, hol autósnak képzelik magukat. Ezek nem átalkodnak áthaladni a piroson és a gerinceden is: "Le a biciklisekkel ...a járdáról!" címszó alatt.

Illemtant és helyes viselkedési normákat javasolna a járdákon megjelenő, új közlekedési eszközökre: a rollerre, gördeszkára és a longboard-ra. A "kétkerekes riszálós gördeszkára" és az "egy kerék, valami motor hajtja és hogy nem esik el?"-re. (Ugyanígy annak kétkerekes változatára is!)

Ezek után a BKV helyes használata, a VOLÁN járatokon való utazás csimborasszói s - végül de utolsó sorban -, a MÁV-ozás témájának taglalása következne és biztosíthatlak, fog is! Mert bár a  tantárgy és a tankönyv egyenlőre fiktív, megálmodója nagyon is létező. 

Mindezek előtt a legfontosabb a közlekedésben résztvevő egyének kategorizálása, s a velük szemben való bánásmód és elvárások definiálása. A következő bejegyzésben erről fogok "okfejteni" kitérve a tantárgy empátia ágára!  

Végezetül pedig, a témához kapcsolódó dallal szeretnélek megörvendeztetni benneteket. (Értsd sokat mondják benne a "travel" szót.) Ezt is csak azért, mert két bejegyzés között most nagyobb idő intervallum telt el és tudom, alig vártátok már az új Ebengubát.®