Ne aggódjanak a sci-fi szerelmesei! Nem feledkeztem el rólatok sem. Mivel pedig az oldal, két dudán játszó történetet már nem szívesen vesz, egy azon csárda adminisztrációja alá, hamarosan forradalmi újítás következik. A dudások ezt nem, hogy nem fogják megsínyleni, de kezet csókolva leborulnak nagyságom előtt. 

Egészséges szerénységemet példázó utolsó mondatom után pedig:

A hagymavágó kés hatása

Ablaktalan helység. Szürke falakkal körbeölelt, rideg légkör. Középen egy kör alakú asztal, melyet tizenkét szék vesz körbe. Ezekből tizenegybe, egy-egy kövér ülep süppedt bele mélyen. Ilyen helységben találja magát a szorgalmas olvasó, ki nem rest követni munkásságunkat.

A tizenkettedik, üresen álló szék gazdája, egy előre nem látható körülmény miatt volt képtelen kényeztetni részvételével, többi társát. E körülmény egy hagymavágó kés formájában manifesztálódott. Előbb a gyártósoron, később a bordái közt. Mivel továbbra is tartjuk magunk, a halottakról vagy jót, vagy semmit elvhez, ezért őt, az életben maradt társain keresztül leszünk kénytelenek bemutatni. Így eleget teszünk a semminek, s az olvasó kívánságát sem hagyjuk kielégítetlenül, mint teszem azt, egy fejfájásra hivatkozó feleség.

Ezek a kövér emberszabásúak ültek, a Konglomeráció társadalompiramisának csúcsán. Narrációnk - a pártatlanságot szem előtt tartván -, nem fogja őket gerinctelen, élősködő, csúszómászóként jellemezni. Nem kívánjuk hosszan ecsetelni, hogy a gyerekgyilkosságtól kezdve, az emberkereskedelmen át, a fajtalankodásig bármit megengedhettek maguknak. (A feltételes mód csupán jelzés értékű.) Az olvasó inkább a bortól hányjon, mint az ő jellemzésüktől.

Ők voltak az egykori multinacionális gigavállalatok, konszenek tulajdonosai, melyek lassacskán felvásárolták az összes ország földjét, kormányát, és embereit. Utóbbiakat, előbbiek adták el készséggel, hogy az imént említett piramis előkelő szintjén helyezkedhessenek el, utóbbiak kárára. E tizenegynek, gyakorlatilag tejhatalma volt a bolygó, és a Naprendszer minden emberlakta szegletében. Bárkivel, bármikor. bármit megtehettek büntetlenül. Illetve, majd nem büntetlenül.

A hagymavágó kés, és egy kedvese után vágyakozó ifjú elszántsága volt az ellenpélda. (Vagy inkább a szabályt erősítő kivétel.)

- Hogyan történhetett ez? - kérdezte a 2-es számú.

- A 6-os és gyilkosa jó barátok voltak. - mondta a 9-es - Legalább is így hittük, egészen tegnapig. - fűzte még hozzá szárazon.

- Hogy lehet, hogy a támadásnak nem volt semmi előjele? - csapott az asztalra idegesen a 7-es - Épp azért van mindenkiben az az átkozott chip, hogy az efféle támadások megelőzhetőek legyenek! Nem is beszélve az olyan fogyasztókról, akik kapcsolatban állnak velünk!

- Az embereink a 023310-est is a szokásos alapossággal világították át. - morogta a 3-mas - Ha a leghalványabb előjelei is lettek volna a támadásnak, azt egyből felfedezik.

- Mondtam már nektek, hogy baj van a chipekkel! - hőbölgött tovább a 7-es. - Néhányan rájöhettek, hogyan lehet kijátszani a heti olvasást!

- Az lehetetlen. - mondta a 2-es.

- Akkor még is mivel magyarázod a gyilkosságot? - fordult felé, felvont szemöldökkel a 4-es.

- Mi van akkor, ha teljesen spontán tett volt? Ha egyszerűen az adott pillanatban cselekedett, és… - gondolkodott hangosan a 10-es.

- Ha spontán lett volna, miért volt nála a kés? - mutatott a teória gyengepontjára a 4-es.

- Mindannyian láttátok a biztonsági felvételt! Az egyik percben még kedélyesen csevegnek, a másikban már ott a bökő a 6-os szívében. Semmi nem indokolta a támadást!

Egyre feszültebb lett a légkör.

A szürke falak olyat tapasztalhattak, amihez már rég nem volt szerencséjük: a benne tartózkodók bizonytalan félelmét. Az olyasféle kételyt, melyet csak zsarnok elnyomók képesek érezni. A felett veszítik el a kontrollt, ami a legfontosabb, s az egyetlen dolog az életükben. Önnön hatalmuk felett.

- Ki lenne képes, minden előzmény nélkül végezni a barátjával? - kérdezte a 9-es. - Az ilyesmi biztos, hogy valami elmezavar következménye, mely vagy most alakult ki benne, vagy elkerülte a chipolvasók figyelmét.

- Egyetértek. - emelkedett szólásra az 1-es. Mindezidáig közönyös érdeklődéssel hallgatta társait. Bármelyiküket is megkérdezték volna, azok elszántan tagadják, ám magukban valahol mélyen mindannyian érezték az ő felsőbbrendűségét, s ezáltal azt hogy az 1-es, e kis gittegyletnek az elnöke.  Ugyanakkor valami misztikum is körül lengte, ködbe burkolta egyéniségét. Ennek a létében való hitet, egyelőre az olvasóra bízzuk. Mi bölcsen hallgatunk ezzel kapcsolatban. Fogvillantó vigyort húzva orcánk bajusz takarta részére, mely a köztudatban, csak "száj" néven forog.

- A 023310-es barátnőjét, nemrégiben leminősítették. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy ez az esemény közrejátszott tettében. - mint mindig, most is beletrafált a közepébe. Ezt nekünk fölösleges is narrálnunk, hisz az olvasó úgy is tudja. Ugyanakkor azt is tudnod kell kedves olvasó, hogy az ilyen és ehhez hasonló mondatok, baromi jó helykitöltők. Növelik a szöveg terjedelmét, valamint segítenek azoknak, akik csak a reklámszünet közben csatlakoztak hozzánk.

Ennyi kikacsintás azonban elég volt.

Hallgassuk inkább figyelmesen az 1-est és annak a mondandóját, mely biztosan érdekesnek bizonyul:

- Egyebek mellett pedig, az osztálybéli különbség, már önmagában is elegendő motiváció szokott lenni, egy-egy ilyen támadás alkalmával. A 6-os nyilván hencegett egy keveset, a 023310-nek. Az ilyen fölösleges dicsekvések már is elvetik az irigység magvait a lélekben, mely az alkalmak során szépen kicsírázik. Majd sudár fává sarjad. Az ilyen fák, könnyen dőlnek az egyéb érzelmek viharában. Nem egyszer pont azokra, akik elültették őket.

Nem csak ravasz volt ez az 1-es, de poéta is. Multifunkcionális polihisztor, ki rendkívül körültekintően ügyelt pozíciójára, ezen agytrösztben. Nem csak a félelmet, de a tiszteletet, és a csodálatot is elvárta a többitől.

- Ha a 6-os hallgatott volna a tanácsomra, még mindig élne. Titeket is intelek most! A jelenlévők kivételével, mással soha se cimboráljatok! A hatalomnak, melyet közösen gyakorlunk ,a zártság és az elszigeteltség lehet hogy hátránya, ám ugyanakkor ez garantálja érinthetetlenségünk, s a kontroll hosszú távú birtoklását. 

Ha házi kedvencekre vágytok az alacsonyabb rendekből, ragadjatok el néhányat. Tartsátok rabszolgaként, s ha ráuntatok öljétek meg szépen. Nem kockáztathatjuk, hogy még egyszer ilyen történjen! Egy esetleges lázadást - mely a kilétünk felfedésére való reakció lenne -, meg pláne nem!

Szegény 1-es nem is sejthette, hogy mialatt beszél, az EZ-3KYL-en már javában dübörgött a bányászok rebellációja. (Ismét egy új szóval ajándékoztam meg nyelvünket. Szívesen!)

Eközben pedig, egy másik helyszínen a 023310-es vérző orral, összevert testel, de lelkiekben töretlenül, halkan dudorászott egy hideg cella vaksötétjében:

"Lesz még tavasz, lesz még nyár, de én nem leszek."